Szabó Gréta vagyok és a szlovák határtól mindössze 5 km-re élek, egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kis faluban.
Mint a mai fiatalok nagy részének nekem is megfordult a fejemben, hogy hátat fordítok mindennek és neki vágok a nagy világnak. Viszont hosszas gondolkodás után sem engedte a szívem, hogy elhagyjam azt az országot, ahol az első lépéseim megtettem és az eddigi életem leéltem. Számomra ez a vidék az a hely ami gondolkodás nélkül eszembe jut ha az „otthon” szót meghallom és ma már meg sem fordulna a fejembe, hogy máshol éljek.
Nekem itt már ismerős minden utca , minden ház, az erdő, a mező és a kis patak. Megnyugtat és örömmel tölt el, ha sétálok és olyan ismerős arcok jönnek velem szembe, akik nem csak engem, de a szüleimet és a nagyszüleimet is jól ismerik, illetve ismerték. A vidék az vidék, még ebben a rohanó világban is. Bár sok minden változott és még valószínűleg nagyon sok minden is fog (remélhetőleg a jó irányba , de megnyugtató az, hogy vagyunk még páran, akik ezt az életet nem cserélnék el semmi pénzért a nagyvárosi nyüzsgésre. Ezért is örültem neki, amikor rátaláltam a FIVÉM-re.
Az olyan fiataloknak, akik hosszútávon vidéken terveznek, a FIVÉM egy reménysugár, hiszen sikerült ötvözniük a mai világ „trendjeit” (lsd.: Instagram, Facebook) a mezőgazdasággal. Mivel én is egy kis faluban élek, és a jövőmet is itt tervezem, szeretnék itt értékteremtő munkát végezni és majd egyszer átadni azt a tudást amit ezen az úton megszereztem a következő generációnak. Remélem, hogy lesznek majd olyan fiatalok, akiket ösztönözni, motiválni tudok, hogy ők is ezt a kissé nehezebb mégis izgalmakkal teli életet válasszák.
Ezért szeretnék most mesélni egy kicsit, olyan csodálatos állatokról akiktől rengeteget tanulhatunk és akiknek az emberiség a történelem során nagyon sokat köszönhetett. Ezek az állatok pedig a lovak. Az ember-ló kapcsolata több ezer évvel ezelőtt kezdődött, eleinte a húsáért és tejéért tartották, majd ezt követően rájöttek, hogy alkalmasak emberek szállítására, illetve munkavégzésre is. Ismert mondás, hogy a kutya az ember legjobb barátja, de a lovak írták a történelmet, és ez milyen igaz. Érdekes, hogy a ló természeténél fogva egy menekülő állat, de a történelem során számtalanszor bebizonyította, hogy félelmet nem ismerve a végsőkig képes volt harcolni lovasával együtt. Mi magyarok büszkék lehetünk, hiszen lovas nemzet vagyunk.
Számos csodaszép magyar ló fajtával büszkélkedhetünk (magyar hidegvérű, muraközi, hucul, lipicai, nóniusz, kisbéri félvér, mezőhegyesi sportló stb). A lovak csodálatos állatok, fajtától függetlenül. Szinte bárkit eltudnak varázsolni már küllemükkel is, legyen szó egy kis gyerekről vagy egy felnőttről. Sok ember távolságtartó velük kapcsolatban, de tapasztalataim alapján azért titkon ők is vágynak arra, hogy legalább megsimogathassák őket.
A lótartás egy viszonylag költséges és nehéz feladat, viszont minden fáradalmat és pénzt megér azok számára akik ápolni szeretnék a ló-ember évezredes kapcsolatát. Ezt az évezredekre visszanyúló kapcsolatot több oldalról is megközelíthetnénk, de ezúttal a ló és a gyermekek, valamint fiatalok kötelékére szeretnék kicsit rávilágítani. Egy olyan korban ahol a technikai újítások és a modernizáció uralkodnak, kiemelt figyelmet kell fordítani a jövő generációjára, amiben leghűbb társaink akár a lovak is lehetnek.
A gyermekek már akkor is sokat tanulhatnak ha hosszabb ideig betekintést nyernek, vagy részt vehetnek egy lovas életének mindennapjaiba, hiszen a lovakkal járó munka erősíti kitartásukat és megtanulják, hogy az állattartás felelőséggel jár. A jövendőbeli állattartók számára korán sem elhanyagolható ez, és nem is lehet elég korán kezdeni ezt az útmutatást. Ló és lovasa között egy olyan bizalmi kapcsolat jön létre, amelyet talán egyik állattal sem lehet megteremteni, mely kapocs a kölcsönös bizalmon alapszik. A lovaglás egészségügyi szempontból is fontos, talán ezért is egyre elterjedtebb a lovasterápia, ami nagyon jó hatással van a beteg gyermekekre. Ennek tükrében mondhatni minden lovasoktató lovasterapeuta a jövő generációja útjának igazgatásán dolgozik.
A lovak tartásáról, történelméről, tenyésztéséről, az emberrel való kapcsolatáról rengeteget lehetne beszélni, így jelenleg érintőlegesen lett említve minden téma. Az én életemben 20 éve nagy szerepet töltenek be a lovak és máig nap mint nap tanulok tőlük illetve róluk. Hálás vagyok a természetnek, hogy ilyen ajándékot adott az emberiégnek, mint ők.
Szívből remélem, hogy a jövő nemzedéke között ott vannak azok az a csemeték akik lótenyésztők, lovászok, lovasoktatók, lovasterapeuták , kovácsok és minden a lovakat érintő szakmát fognak választani életük céljául, ezzel ápolva azt a kapcsolatot, ami évezredekkel ezelőtt létre jött. Azt is remélem, hogy számukra a FIVÉM egy közismert egyesület lesz, amit szívügyüként éreznek majd, hogy támogassák és kövessék mindazt, amit ezek a fiatal agrárszakemberek képviselnek.
Szabó Gréta
Fiatal Gazda
