Hungarikumok tükrében: Kalocsa

Kalocsa, a Közép-Duna mente hangulatos városa egyidős a magyar államisággal. Az egyetlen olyan város Magyarországon, ami kettő hungarikummal is rendelkezik. Itt nőttem fel – a gödöllői agráregyetem elvégzése után – itt is tervezem a jövőmet, mert ezer szállal kötődöm e hangulatos érseki városhoz. Családi gazdaságunkban állattenyésztéssel, növénytermesztéssel, valamint csekély kertészeti kultúrákkal is foglalkozunk: csemegekukoricát és fűszerpaprikát termesztünk kis területen, de annál nagyobb lelkesedéssel.

Az alábbiakban Kalocsa két hungarikumának érdekességeit foglalom össze:

A fűszerpaprika a legmagyarabb növény, hiszen piros a termése, fehér a virága és zöld a levele. Nem lehet véletlen, hogy mindenkor megihlette a művészt is. A nagy hozzáértést, gondosságot, kemény munkát, kockázatot igénylő növény az emberformáló fizikai munka ellenére, a Kalocsa környéki emberek szeretete révén gyökeret vert a nem kevésbé világhíres kalocsai népművészetben, helyi iparművészetben és a képzőművészetben.

Másfelől a paprika olyan élelmiszerré alakult, amelynek fogyasztása életörömet okoz. A hétköznapi embereknek és az ünneplő közösségeknek is örömteli időtöltést, kulturális élvezetet, boldog együttlétet jelenthet, amely szintén tükröződik a művészetekben. A „Paprika Jancsi” alakja közismert az irodalomból, a népi mondákból, de ismert a hétköznapi életből is.

Európa napóleoni zárlata alatt borspótló fűszerként terjedt a kontinensen, legnagyobb fogyasztója mégis a magyarság maradt: Magyarországon 500 g/fő, Németországban 100g/fő, Franciaországban 50g/fő az évi fogyasztás. Kalocsán és környékén ez a mennyiség 2-3000g/fő. A hétköznapi életben leveseket, pörkölteket, húsokat, stb. fűszereznek vele, de sütnek „paprikáskalácsot” és főznek „paprikapálinkát” is.

A magyar, ezen belül a kalocsai paprika diadalútja megállíthatatlan a nemzetközi gasztronómiában. Caréme francia szakácsművész a XIX. század végén, a párizsi világkiállítás bankettjének étlapjára is beiktatta a csirkepaprikást. Napjainkban pedig a Hannoveri Világkiállításon magyar mesterszakácsok kínálták az államférfiaknak és a látogatóknak a magyar konyha paprikás ínyencségeit. Osztatlan sikerét természetességének köszönheti, hiszen a paprika „a királyok fűszere – a fűszerek királya”.

A „kalocsai paprika” az egyik legjellegzetesebb hungarikum. Minősége a világ élvonalában van. A kalocsai paprika márkája egyben Magyarország image. Kedvelt témája a hazai és a külföldi médiának, a turizmusnak, a marketing anyagoknak, a kiállításoknak és a különböző rendezvényeknek. A kalocsai paprika számtalan hazai és külföldi gasztronómiai rendezvény központi eleme. 2019-ben már a harmincadik alkalommal rendezték meg a Kalocsai Paprika Napokat, melynek keretében zajlik a Paprikás Ételek Főzőversenye, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elismert, hivatalos rendezvénye.

A másik nagy büszkeségünk és hungarikumunk a kalocsai népművészet.

A magyar népművészet külföldön is ismert ága a Kalocsa környéki. Híres az itteni hímzés, tojás-, bútor- és falfestés. Magyarországon egyedül itt pingálják az asszonyok a lakószobák falát, a házak tornácát. A hímzéssel a gyolcsingeket, pruszlikokat, kötényeket, főkötőket, kendőket, valamint az ágyra való ruhákat díszítik.

A kalocsai népművészet legismertebb ága a hímzés és a hímzéshez szorosan kapcsolódó viselet. A kalocsai hímzés szabadrajzos, kevert öltési módokat szabadon felhasználó hímzésfajta. Leggyakrabban virágmotívumokat használnak. A használt színek meghatározására sajátos neveket találtak ki. Például a piros és árnyalatai: tulipiros, csertőipiros, paprikapiros, lángszín, borszín; a kék és árnyalatai: hupikék, vadgalambkék, bársonkék, gálickék, égszínkék stb.

Nagy örömömre szolgált, hogy idén ősszel csatlakozhattam az Agrárminisztérium által létrejövő FIVÉM – Fiatalok a Vidéki Értékek Megőrzéséért szervezethez, amit Gégény Péter barátom alapított. Teljes mértékben egyetértek és azonosulni tudok a szervezet víziójával: úgy vélem, hogy nem szabad hagyni, hogy a vidéki értékek háttérbe szoruljanak, sőt, a mai rohanó világban mindinkább erősíteni kell azokat.

A FIVÉM hidat képez a gazdatársadalom, a fiatal mezőgazdasági vállalkozók és az állami intézmények között is, valamint sürgeti a generációváltást az agrárszektorban. Ez az egyik legégetőbb problémája a mai magyar agráriumnak, a 35 év alatti fiatal mezőgazdásági vállalkozók arány alig éri el a 6%-t, valamint minden harmadik gazda időskorú.

Népszerűsíteni szeretnénk a vidéki életformát, mezőgazdasági hagyományainak megőrzését: ezért is a szervezet több tagjával részt vettünk az idei Paprikafesztiválon Nagy István agrárminiszter és Font Sándor Mezőgazdasági Bizottság Elnökének társaságában. Közösen dolgozunk ki kifejezetten a Kalocsa és környéki fiatalok, gazdálkodók, vállalkozó és a lakosság számára is hasznos programokat: helyi kistermelői piac, a hungarikumok brandjének megerősítése, pályaorientációs napok, fásítási program mind a terveink közt szerepel.

Úgy vélem a FIVÉM egy rendkívül jó és hiánypótló kezdeményezés a hazai agrárszektorban a generációváltáson túl, több szempontból is: kapcsolatteremtés, szakmai fejlődés, és fejlesztési tervek, célok elérése mind teret kaphat az egyesületen keresztül. A magyar mezőgazdaságban 60%-al több potenciál van, aminek kiaknázása a kor modern lehetőségeinek kihasználásában, a nyitott gondolkodásban és mindenekelőtt az összefogás erejében rejlik!

Tisztelettel: 

Szigeti Tamás, a FIVÉM regionális igazgatója 
agrármérnök

Oszd meg ismerőseiddel!

Share on facebook
Share on twitter

Szólj hozzá!

Fiatalok a Vidéki Értékek Megőrzéséért

A FIVÉM egy olyan ernyőszervezet, amely a fiatalok és az idősebb mezőgazdasági szereplők között kíván hidat építeni.

További bejegyzések

Kövess minket a Facebookon is!

Iratkozz fel hírlevelünkre!